2015. szeptember 30.
1 óra 30 perc
1830 g
42 cm
Augusztus végén már egyszer megpróbáltad, most sikerült. Viktor aludt nálunk aznap éjszaka, Ádi Németországba ment dolgozni. Valamikor éjfél előtt aludtam el, nehezen. Az is megfordult a fejemben, hogy Viktornak le kéne mennie egy körre az autómmal, mégiscsak friss jogosítványa van, és még sosem vezette a Coltot. Ez elmaradt. Nagyon feszült voltam egész délután, akkor még nem tudtam az okát. Fél egykor pattanó hangra és a magzatvíz erőteljes távozására ébredtem.
Kocsiba le.
Tolófájások.
Megérkeztünk.
Hol a bejárat?
Hol a szülőszoba?
Az osztályon dolgozók halálos nyugalommal szinte rám sem pillantanak, várunk a vizsgálatra.
– “Nyugodjon meg anyuka, itt nincs már hely, hívunk egy mentőt, és az átviszi önöket a legközelebbi kórházba, ahol van koraszülött intenzív.”
Már nem bírok kiegyenesedni, egy kedves nővérke észreveszi.
Orvost hív.
Megvizsgál.
Szülőszoba.
Most nyomjon.
Nem lesz jó.
Mint amikor kakil.
Van itt erő!
Jó-jó-jó, mostmár csak picit.
Felsírtál.
Engem elvittek a műtőbe, téged fel a többi koraszülött baba közé. Reggel találkoztunk először. Akkor már Apa is itthon volt.
Kommentek